Augusztus 20-án, kora reggel indultunk útnak Királyhalmára Zoltán atyával és néhány cserkészpajtásommal. Királyhalmára érkezve átszálltunk egy buszra, és úgy száguldottunk tovább Budapestre. Az út négy óráig tartott, de persze útközben megálltunk pihenni.

Délután volt, mikor megérkeztünk, majd gyalog folytattuk utunkat a Margit-szigetre.

Ott megcsodálhattunk egy nagyon szép szökőkutat, amely a zene dallamára működött. Ezután részt vettünk a Szent Jobb körmeneten, utána lehetőségünk volt megnézni az Országházat, este pedig a tűzijátékot, amely nagyon szép volt.

Az éjszakát a csepeli plébánián töltöttük. Másnap, miután elkészítettük a reggelit, azt el is fogyasztottunk. Azután Gödöllőre mentünk, ahol megcsodáltuk a város néhány érdekességét, a Cserkész szobrot, Sissi királynő kastélyát.

Jó hangulatban indultunk haza, tele élményekkel.

Molnár Gábor Luca, 53. sz. Králik László Cserkészcsapat, Kevi

Augusztus 20-án, a királyhalmi iskola előtt gyülekeztünk és indultunk a Szent Jobb körmenetre. Legtöbben Temerinből jöttek, de voltak Keviből, Tornyosról, Bogarasról, Hajdújárásról, Kispiacról és Királyhalmáról is.

A szerb-magyar határon szerencsénk volt, nem kellet sokat várakoznunk, az autópályán hamar elértük Budapest határát. Én még nem voltam az anyaország fővárosában, nővérem és szüleim már sokat meséltek róla. Rákóczi-híd volt az első, amelyen átmentünk a Duna felett, ahonnan már szépen látszott a város.

Autóbusszal nem volt egyszerű leparkolni, de ügyes sofőrünknek mégis sikerült. Rekkenő hőség volt és sok autó, igazi nagyvárosi nyüzsgés fogadott minket a buszból kilépve. Mindenki nagyon izgatott volt, hogy végre megérkeztünk. Meguzsonnáztunk, felvettük cserkészingünket, kendőnket, majd a zászló után felsorakoztunk és elindultunk a rakparton a Margit-szigetre.

Gábor katonás tempót diktált, akivel Zoltán atya nehezen tudta a lépést tartani. Ádámmal egy fa hűvösében kerestek menedéket, míg a csapatunk tovább menetelt a szigetre. A Margit-hídon hihetetlenül nagy volt a tömeg, nekünk, faluból nagyvárosba csöppenteknek ez nagyon szokatlan volt. Sok, divatos öltözetű ember, érdekes, kétkerekű járművek láttán, egyik ámulatból estünk a másikba. A Margit-sziget szökőkútjának hűsítő vizében frissítettük fel lábunkat, így hallgattuk és csodáltuk hogyan csobog, lövell a magasba a víz a zenére. Ismét sorakozó és már indultunk is tovább. A szigetről lelkesen, nótaszóval és lépéstartással értük el a Margit-hidat. A járókelők közül sokan megnéztek bennünket, a turisták fotóztak, de mindenkinek mosolyt csaltunk az arcára. Nagyon jó érzés volt ott cserkésznek lenni.

A gyülekezőtérre ismét hosszú gyaloglás után értünk, közben Zoltán atya és Ádám is csatlakozott hozzánk.

Elsők között érkeztünk, így tudtunk egy jót pihenni. Jó volt látni Krisztit, hogy milyen sok ismerőse volt az idősebb cserkészek körében, lelkesen mesélte, kit honnan ismer. Hatos oszlopba sorakoztunk a csapatzászlók után és elindultunk a Bazilika felé, útközben egyre nagyobb lett a tömeg. A biztonsági kapukhoz érve le kellett adnunk bicskáinkat. Volt is szép számban nálunk, mert cserkész bicska nélkül nem indul el sehova.

Elfoglaltuk a számunkra kijelölt helyet a Bazilika előtti téren. A nap hét ágra sütött, beszorult a meleg a házak közé, árnyék szinte nem volt, de mégsem panaszkodott senki, fegyelmezetten, halkan beszélgetve vártuk a szertatás kezdetét. Különleges érzés volt, amikor a harangok megkondultak és elkezdődött a szentmise. A Bazilika főbejáratánál nagyon sok pap, püspök jelent meg, többek között Böjte Csaba atya is. A körmeneten egész közelről megcsodáltam a Szent Jobbot, amit a katonák a vállukon vittek az ereklyetartóban.

Hosszú volt a körmenet, mindenfelé, amerre elhaladtunk, a hangszórokon át lehetett hallani az énekeket, amit a biztonsági kapunál nyomtatott változatba is megkaptunk. Sok felvonuló vitt lobogókat, láttam a Mária lányokat, akik Mária szoborral a vállukon mentek, a Mária rádió kis zászlóit, és több lovagrendet is.

A szertartás után megvártuk, hogy elmenjen a tömeg, és újra felsorakoztunk, majd egy kis útbaigazítást kaptunk, és elindultunk a Parlament felé, ami megint egy hatalmas élmény volt számomra. Mindannyian lépéstartással, hangosan énekelve mentünk. Hangunk megtöltötte Budapest utcáit, ahogyan meneteltünk az Országház felé. A járókelők megtapsoltak bennünket, a kévézókból kijöttek az emberek, hogy megcsodáljanak. Az összetartozás érzése lett urrá rajtunk, jó volt ott lenni, mint egy igazi család, ott tényleg testvéremnek éreztem minden cserkészt.

A Parlament előtt újra felsorakoztunk, előre mentek azok, akik nem voltak még az Országházban. A Vadászteremben gyülekeztünk, csak akkor szembesültem azzal, hogy több mint 500-an voltunk. Vacsorával fogadtak mindannyiunkat, majd a Parlament főerkélyéről néztük végig a tűzijátékot. Azt az érzést nem tudom leírni, amit ott éreztem, azt mindenkinek át kell élnie, csodálatos volt. Különlegesnek éreztük magunkat, hogy az ország legelőkelőbb helyéről csodálhattuk meg államalapító királyunk emléknapjának tüzijátékát, amit eddig csak a televízió képernyőjén keresztül láttunk.

A tűzijáték után a Koronaőrség katonái elmesélték a Szent Korona történetét, majd a főlépcsőn csoportkép készült. Hosszú búcsúzkodás után indultunk csak el a Csepeli plébániára ahol a hittanteremben kaptunk éjszakai szállást. A helyi plébános, Kispál György atya, a Táborkereszt elnöke nagyon aranyos, segítőkész volt, akitől még pástétomot is kaptunk reggelire. Rendet raktunk magunk után, és még egy csoportképet készítettünk György atyával is a Trianoni kereszt előtt.

Csepelről az utunk Gödöllőre vezetett, ahol megnéztük a Cserkész szobrát, Siklódy Lőrinc alkotását, melyet az 1933-as gödöllői Cserkész Világtalálkozó 10. évfordulója alkalmából 1943. október 17-én állították fel a testőrlaktanya melletti parkban, de felavatására a háború miatt nem kerülhetett sor. Ditrói Siklódy Lőrinc szobrászművész Budapesten, a Százados úti Művésztelepen készítette el az 1933-as Jamboree emlékszobrát. A szemben lévő polgári iskola, a 20. sz. Erődi Ödön cserkészcsapat három ifjú tagja állt hozzá modellt. A szobrot a cserkészet megszüntetése után, 1948-ban ledöntötték és a szobor eltűnt. A talapzatot 1949-ben eltávolították. Az 1933-as cserkész-világtalálkozó emlékét 1994 óta Kisfaludi Strobl Zsigmond Cserkészfiú című, 1929-ben készült kisplasztikájának felnagyított változata örökíti meg.

Sajnos a Cserkészmúzeum zárva volt, így csak egy sétát tettünk a gödöllői Királyi Kastély parkjában. A kastély magyarországi kastélyépítészet egyik legjelentősebb, méreteiben is impozáns műemlékegyüttesének építtetője Grassalkovich Antal gróf, a XVIII. században újraformálódó magyar főnemesség jellegzetes alakja, királyi személynök, a Magyar Kamara elnöke és Mária Terézia bizalmasa. Mayerhoffer András, salzburgi származású építőmester 1735 után kapott a főúrtól megbízást a kastély építésére.

A kertben megpihentünk, mindenki egy kicsit elvonult, és tartalmas beszélgetéseket folytattunk egymással, így mélyültek a barátságok, melyekről sok-sok szelfi és fénykép árulkodik. Végül elindultunk haza, egy pihenőhelyen meguzsonnáztunk. Fáradtan, de lelkiekben gazdagon értünk haza.

Szeretnék legközelebb is hasonló kiránduláson részt venni, és ilyen szép élményekkel gazdagodni. Sok munka előzte meg ezt az utat, Magyarországon is sokan dolgoztak értünk, szabad idejüket áldozták fel, hogy jól érezzük magunkat, és minden olajozottan működjön. Köszönettel tartozunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek, hogy lehetővé tették eljutásunkat Budapestre. Virág András, Gunda Levente és Zelliger Erzsébet cserkésztestvéreinknek, hogy részt vehettünk a Körmeneten és a kései jelentkezésünk ellenére mégis a Parlamentből csodálhattuk meg a tűzijátékot. Végül, de nem utolsó sorban Kispál György atyának és a Táborkeresztnek, hogy idén is szállást kaptunk Csepelen, a plébánián, a vendéglátást, cserkészkönyveket és kiadványokat, valamint a sok-sok kedvességet, amiben részesít minket. A Jóisten áldását munkátokra, hogy sokáig tudjatok dolgozni a fiatalokért és még sok cserkésznek legyen része hasonló élményekben.

Dávid, Marianna, Argita, 21. sz. Szűcs Márton Cserkészcsapat, Királyhalom